2018. január 5.
A sejtek közötti információáramlásban fontos szerepet játszó extracelluláris vezikulákat kutatja munkacsoportjával Dr. Buzás Edit, a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet igazgatója. A többek között Carol Nachman Preis für Rheumatologie díjjal, Bolyai és Széchenyi-ösztöndíjjal, Akadémiai díjjal, L’Oréal-UNESCO Nőkért és a Tudományért díjjal is rendelkező kutatónő két gyermek édesanyja.
Dr. Buzás Edit nem orvos családból származik: családjában négy generáción keresztül tanárok adták tovább a pedagógusi hivatás melletti elkötelezettséget. Már egészen kicsi korától kezdve megvolt benne a vágy, hogy valamit felfedezzen. Eleinte régész, majd fizikus/feltaláló szeretett volna lenni – gondolt vissza a kezdetekre. Máig emlékszik az orvosegyetemi felvételire, ahol az akkori felvételiztető fizikatanár azt mondta neki: „magából kutató lesz”, és ez egyfajta önbeteljesítő jóslattá vált – idézte fel.
„A magam részéről sosem éreztem hátránynak, hogy nő vagyok. A tudományos pályán a teljesítmény számít, a nők is ugyanúgy hozzá tudnak tenni a tudomány fejlődéséhez” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a türelem, alázat és a precizitás az, ami talán a nőknek többletként megadatik a férfiakhoz képest. A kutatói pályán elengedhetetlennek tartja a motiváció mellett a kitartást, kreativitást és a kudarctűrést, ezért a fiatal kutatókat mindig arra biztatja, hogy amikor kezdeti nehézségbe ütköznek, és nehezen jönnek az eredmények, semmiképpen ne adják fel, mert tapasztalata szerint a kellő odafigyeléssel és elmélyültséggel végzett munka előbb-utóbb eredményre vezet. A pozitív hozzáállás nagyon fontos, kell, hogy az ember higgyen abban, amit csinál – vélekedett.
Az igazgató szerint óriási szükség van a biztos családi háttérre. Részben azért is, mert e nélkül sokkal nehezebb átlendülni az esetleges szakmai nehézségeken, kudarcokon vagy újrakezdeni a zsákutcák után, melyek előfordulhatnak a kutatók életében. Az a fantasztikus, hogy a kapcsolat kétirányú: a családtól kapott feltöltődés hasznosul a munkában, a munkában szerzett pozitív inspirációt pedig haza tudjuk vinni, és át tudjuk adni a családnak. Ez így nagyon szerencsésen működhet – fogalmazott.
Életének egy nehéz időszakán – amikor egyik gyermekéről kiderült, hogy súlyos betegséggel küzd – segítette át, hogy olyan munkája van, amit örömmel tud végezni. Nagyon sokat adott neki az a támogató és empatikus kutatói környezet, amiben dolgozik – mondta. Dr. Buzás Edit nagyon hálás férjének is, akivel egyetemi hallgatóként egy országos tudományos diákköri konferencián ismerkedett meg, és akivel rövid ideig egy kutatóhelyen is dolgoztak.
Kiemelten fontosnak tartja a mobilitást, hogy a kutatók eljuthassanak a világ különböző részeire akár egy új módszert megtanulni, akár eredményeiket másokkal megismertetni, ebben is fontos a család támogatása. Nagyon izgalmas pálya a kutatóké, hiszen naponta új dolgokkal lehet kapcsolatba kerülni. Az az izgalom, ami egy új gondolat, ötlet, kísérleti rendszer kapcsán megadatik, mindig nagyon nagy örömet jelent – fogalmazott. Mindenkit arra buzdít, bátran válasszák nőként is ezt a pályát, nem szabad hagyni, hogy a hagyományok vagy a saját előítéleteink gátat szabjanak.
Dr. Buzás Edit 19 éve dolgozik a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetben, ahol munkatársaival évek óta vizsgálják az extracelluláris vezikulákat, amelyek létezéséről sokáig nem is tudott a világ. Ezeket a membránnal körülvett kis gömböket az élővilágban minden sejt kibocsájtja, a sejtek többek között ezen a nyelven is kommunikálnak egymással. Az intézet egy nemrégiben elnyert támogatással létrehoz egy új kutatólaboratóriumot, ami szolgáltató- és referencialaborként is szolgál majd, segítve azokat, akik az országban most kapcsolódnak be az extracelluláris vezikula kutatásba. „Különösen hálás vagyok a sorsnak, amiért megadatott, hogy ezen a területen dolgozzak, hiszen ez a csodák világa” – fogalmazott, hozzátéve, hogy nagyon sok izgalmas és váratlan megfigyelést lehet tenni ezen a területen.
Kiss-Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Forrás: Semmelweis Hírek
